Mostanában elég sűrűn tapasztalom, hogy sok önkéntes "köz/blog/író" igyekszik Gyurcsányt a Fidesz ásta gödörben tartani azzal, hogy intenzíven lapátolják rá a földet. Mondván, ne hagyjuk, hogy az öszödi megent erőre kapjon és (idézet egy blogbejegyzésből): "az ország élére kerüljön, ami azt hiszem senkinek nem lenne jó Gyurcsányon kívül".
Erős meglátásom szerint Gyurcsányból az akkori ellenzéki Fidesz szándékosan csinált bűnbakot, s ezzel rendkívüli mértékben leegyszerűsítette a párt kommunikációs stratégiáját. Elég volt és még ma is sokszor elég Pilátusként rámutatni bárhol bármikor: Ecce homo! Ő a bűnös mindenért! S "a zemberek" máris loholnak a keresztért: feszítsük meg!
Sokszor sok helyen ajánlottam: nem árt sőt szükségszerű időnként bizonyos eseményeket és személyeket pár lépést hátrébb lépve, messzebbről megvizsgálni. A távolságtartás révén valamennyiünket törvényszerűen utolérő objektivitás azonban sokaknak nem érdeke. Ismert szlogenjük szerint: ne hagyjuk, hogy a tények megszabadítsanak jól bevált sztereotípiáinktól. Ilyen sztereotípiává vált Ferencünk szerepe is az elmúlt 6 év történései kapcsán. A recept bevált, így ma Mo első számú közellenségeként kezelik őt azok, akiknek
1. ez a politikai érdeke,
2. akik boldogan találták meg benne legfőbb "liberálkomcsi" ellenségüket és végül azok
3. akik önálló gondolat híján e két irányzat képviselőinek bármit bármikor elhisznek.
Pedig nem gondolom, hogy Gyurcsány maga lenne az ördög és ezt majd a történelem a maga hosszú esemény-átértékelési folyamatában bizonyára meg is erősíti.
Kétségtelen, hogy az elmúlt évek történései, a folyamatos támadások rajta is nyomokat hagytak és a valamikori nagy debatter mára kissé vesztett előadói stílusából és előadásmódja hagy némi kívánnivalót maga után. Ez ugyan valóban hátrány számára, de a cél, amely ismét a politika színpadára szólítja számára is, de számunkra is több, mint a hatalom maga: ma ugyanis nincs egyetlen olyan politikai erő sem az országban, amely eredményesen vehetné fel a harcot a jelenlegi politikai-hatalmi elittel, az arrogáns, a nép nevében korlátlan hatalmat gyakorló, de a népet végső soron mélyen lenéző narancsuralommal.
Ha pedig az MSZP jelenlegi vezetése révén nem képes a népszerűségben egy centit sem feljebb jutni és a baloldali magyar választók nagy részét meggyőzni arról, hogy a következő választáson a párt eredményesen szerepelhet, akkor valóban csak két megoldás van: vagy teljes vezetőváltásra van szükség vagy pedig egy új, valódi alternatívaként szóba jöhető baloldali, ugyanakkor liberális értékeket is megjelenítő pártot kell létrehozni. Erre pedig ma a magyar baloldalon az egy Bajnai Gordont kivéve - minden hibájával együtt is - csupán egyetlen ember képes: Gyurcsány Ferenc. Ha sikerül kitörnie a Fidesz által rávarrt főbűnösi szerepből akkor van egyedül esély arra, hogy már a következő választásokon megszabaduljunk a jelenlegi kurzustól.
